Miért fizetünk olyan termékekért, amik még nem készültek el?
Sokan megtapasztalhatták az elmúlt években, hogy a kiadásaik jelentősen megemelkedtek a korábbiakhoz képest. Ez nemcsak az infláció hatása, de a digitális kor velejárója, melyben teljesen hétköznapivá váltak a mikrotranzakciók. Napjainkban egyre nehezebb megvenni úgy egy terméket vagy szolgáltatást, hogy az alapár mellé ne kelljen még valami kiegészítő funkcióért is fizetni.
Népszerű példája ennek a streaming-szolgáltatások áremelkedése: míg kezdetben olcsóbb volt az előfizetés, mint a lineáris tévécsomagok esetében, ma már egyre inkább az a trend, hogy a reklám nélküli változatért is külön felárat kell fizetni, sőt, háztartásonként is plusz ezer forintokat kérnek minden egyes felhasználó után – és bőven nem ez az egyetlen ilyen terület.
A modern autóknál arra is találni példát, hogy külön havi költséget számolnak fel olyan egyszerű, alap funkciókért, mint például az ülésfűtés. A BMW emellett az automatikus távolsági fényszórók és az adaptív tempomat alkalmazásáért is plusz pénzt kér. A Tesla pedig bár azzal reklámozza magát, hogy autói teljes önvezetésre képesek – ami egyébként nem igaz –, a Full Self-Driving funkcióért havi 100 dollárt (36 ezer forintot) kérnek el jelenleg, és emellett is van néhány további szolgáltatás, amiért felárat számláznak ki, vagy csak később lesz elérhető, habár azt ígérték, hogy az autó alapból képes lesz rá.
Ezt a technikát használta már a Google és az Apple is, de olyan start-upok is egyre bátrabban folyamodnak ehhez, amik mögött még nincs masszív követőtábor, ez pedig könnyen lehet, hogy a cégek bukásához vezet hosszútávon.
Az Apple is hibázhat
Az okostelefonok bő másfél évtizede dominálják az elektronikai piacot, az elmúlt években viszont stagnál az innováció, az egymást követő mobilszériák között már közel sincs olyan komoly fejlődés, mint amilyet kezdetben lehetett tapasztalni. Többek között ennek, valamint a gazdasági visszaesés hatására az eladási számok évek óta csökkenést mutatnak, melynek nyomán egyre többen teszik fel a kérdést, hogy mi lehet az a fejlesztés, ami leváltja az okosmobilokat.
Az évek során rengeteg ígéretes kísérlet került piacra: elsőként talán a virtuális valóság (VR) szemüvegek kapcsán merült fel ennek lehetősége, ám ezek nem tudtak széles közönséget megszólítani, és abszolút perifériára szorultak. Az Apple Vision Pro kevert valóság szemüvegének 2023 év végi megjelenésétől azonban sokan azt várták, hogy az almás cég, csakúgy mint az iPhone bejelentésével felrázza majd a piacot, ám erre végül nem került sor.
Ennek oka, amit a tesztünkben is bemutattunk: bár a kütyü a maga nemében tényleg forradalmi, elképesztően drága, emellett sok kényelmetlenséget okoz, de a legfontosabb talán minden érv közül, hogy olyan alkalmazások hiányoznak róla, amiket egy filléres okosmobilon is elérünk. Nincs például önálló YouTube vagy Netflix, de még a saját streaming-szolgáltató, az Apple TV+ is csupán pár filmet és sorozatot konvertált át széles vászonra.
Ezt pedig az információs társadalomban aligha lehet elhallgatni a fogyasztók elől: így az early adoptereket leszámítva kevesen akarnak egy ilyen kütyüért másfél millió forintnak megfelelő összeget kiadni. A termékre ennek nyomán annyira nincs kereslet, hogy a cupertinói cég megvágta a gyártás volumenét, és a későbbre tervezett, olcsóbb változatot is elhalasztották, így annak egyelőre bizonytalan a megjelenése. Érdekesség, hogy az Apple-kütyükre jellemző, kezdeti sorbanállás itt is megvolt, de a megjelenést követő hetekben, a garanciális időszak alatt sokan visszavitték a terméket a boltba.
Elhibázott kitűző
A mesterséges intelligencia megjelenése bő másfél éve tematizálja a közvéleményt, és ahogy az várható volt, a nagyvállalatok is belevetették magukat a fejlesztésbe. A Google már 2023-ban bemutatta a Pixel mobilok MI-alapú képszerkesztő funkcióit, ám az új trendeknek megfelelően ezek csak hónapokkal a bemutató után váltak elérhetővé, így a kezdeti tesztekben nem lehetett kipróbálni a funkciót. A Samsung 2024 januárban megjelent S24-es szériája tovább emelte a tétet a mesterséges intelligencia alkalmazásában, és a Galaxy AI platform rögtön a megjelenéstől elérhető volt, igaz, mindössze egy tucat nyelven, a magyart pedig még most sem támogatja.
A nagy cégek mellett azonban kisebb, ám annál ambiciózusabb start-upok is megjelentek, amik arra vágynak, hogy kiharaphassanak egy szeletet az okostelefonok piacából. A GPT-hez hasonló nagy nyelvi modellek (LLM) nyílt forráskódúvá tétele pedig sokat segített az ilyen cégek feltűnésében, ugyanis ha van egy jó hardver, némi finomhangolással bárki saját igényére szabhatja át az OpenAI szoftverét.
A ChatGPT megjelenése után nem is kellett erre sokat várni: a kaliforniai Humane AI Pin és a Teenage Engineering által készített Rabbit R1-es is piacra került, ezek azonban egyelőre nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. És akkor még nagyon finoman fogalmaztunk: a YouTube egyik legismertebb hardvertesztelője, Marques Brownlee (avagy MKBHD) ugyanis egészen odáig ment, hogy előbbi az „eddigi legrosszabb kütyü, amit valaha tesztelt”, utóbbi pedig jelenlegi formájában „szinte értékelhetetlen”.
Az AI Pin esetében legtöbbször az a kritika merült fel, hogy nem sikerült kikerülni a kezdeti MI-fejlesztések legnagyobb hibáját, a hallucinációt. Ennek eredményeként az eszköz sokszor hibás választ ad a kérdésekre. Ez alapján pedig igen veszélyesnek tűnik a generatív mesterséges intelligenciára bízni az e-mailjeink és SMS-eink megírását, ahogy a rendelések levezénylését és az útvonaltervezést is, márpedig más opciónk nincs ezek elvégzésére az AI Pin esetében.
Az sem segít a termék népszerűségén, hogy a válaszidő elképesztően hosszú. Miután a felhasználó feltesz egy kérdést, annak el kell utaznia a szerverre, ahol a chatbot megválaszolja a kérdést, majd a vélt helyes választ vissza kell küldeni a készülékre. Ez a tesztek szerint több mint 10 másodpercet is igénybe vehet, ami nem teszi túl örömtelivé a felhasználói élményt. Amellett, hogy alapvető szoftveres problémák vannak a készülékkel, hardveres problémákat is tapasztalni: az eszköz a hírek szerint fél napot sem bír aksival, és még melegszik is. Mindezért pedig 7-800 dollárt (250-290 ezer forintot) kér el a gyártó, amihez ráadásul még egy 24 dolláros havi előfizetés kiváltása is kötelező.
Messze még a változás
A Rabbit R1 gyártója e téren realistább volt, és nem lőtte okostelefon-kategóriába az árat, mindössze 200 dollárt (kb. 72 ezer forintot) kér az MI-alapú asszisztenséért. A problémák azonban hasonlóak: az MI itt is hallucinál, melynek nyomán rossz válaszokat ad a kérdésekre, szintén gyorsan merül, és olyan alapvető funkciók hiányoznak belőle, amik képtelenné teszik arra, hogy ellássa az asszisztensi feladatokat. Nem tud például ébresztőt és emlékeztetőt beállítani. Ami a gyártó szerint megkülönbözteti a kütyüt a vetélytárstól, hogy az alapját képező LLM nem csupán beszélgetni tud velünk, de az utasításunkra emberi módon tud használni bizonyos alkalmazásokat is. A cég emiatt Large Action Modelként (LAM) hivatkozik a fejlesztésre.
Jelenleg csupán négy alkalmazást sikerült összehangolni a készülékkel a frappánsan rabbithole-nak nevezett felületen keresztül: a Spotify-t, az Ubert, a DoorDasht és a Midjourneyt. A rendszer működése azonban egyelőre közel sem hibátlan: a zenelejátszó rendre rossz dalokat tesz be, a visszajelzések szerint pedig volt olyan, hogy a taxi és az étel is rossz helyre ment ki a rendszer hibája miatt, ami igen kellemetlen egy olyan kütyü esetében, amelynek célja, hogy megkönnyítse az életünket. A cég állítja, hogy további 800 app áll készen betanítva arra, hogy segítse a felhasználókat, ám mivel a felhasználói felület még nem készült el, a megjelenésre még várni kell.
A Rabbit R1 fejlesztői tehát azt várják a felhasználóktól, hogy fizessenek ki 200 dollárt, hogy segítsék a vállalat és a termék fejlődését. Mindezért cserébe súlyos hibákat ejt a ChatGPT-hez kapcsolt rendszer, ami ráadásul az OpenAI gyengeségeinek is ki van szolgáltatva. A chatbot globális leállása nyomán például a kütyü sem működött néhány óráig május 2-án.
Ezek igen komoly hiányosságok, amiket csupán azért engedhetnek meg maguknak a cégek, mert a mesterséges intelligencia még igencsak szabályozatlan terület. Képzeljük csak el, milyen felháborodás és milyen perek lettek volna, ha például a kezdeti mobiltelefonok olyan hibákkal bírtak volna, melynek eredményeként alkalom adtán rossz számot tárcsáz fel a mobil, vagy rossz helyre küld üzenetet.
Félkész fejlesztésekkel pedig nemcsak kütyük, de még videójátékok esetében is egyre többször lehet találkozni: érdemes visszaemlékezni, hogy a No Man’s Sky-nak például évekig tartott beváltani kezdeti ígéreteit, vagy akár a Cyberpunk 2077-re, aminek szintén évekbe telt, míg értékelhető szoftverré vált. Ennek bizonyára az a célja, hogy az adott cég elsőként álljon elő az érintett termékkel, azonban érdemes feltenni a kérdést: tényleg jobb a korai, de rossz első termék, mint egy későbbi, de megfontolt piacra lépés? Akárhogy is, ez a nem túl felhasználóbarát trend egyre inkább terjedni látszik, ami ellen a mezei felhasználó csupán egyet tehet: a pénztárcájával szavaz.
The post Miért fizetünk olyan termékekért, amik még nem készültek el? first appeared on 24.hu.
